Nem kendőzzük el az igazságot!
A lenyákákat egy paraszti családba kicsi koruktól arra nevelik, hogy felcseperedve legfőbb céljuk az legyen, hogy férjhez menjenek. Hagyományos, szokás rendet követő családi egységben gondolkozó közösségeknél ez az élet rendje. A kislányok haját Ócsán így fonták.

Amikor eladósorba kerültek, az addig hosszúra növesztett hajukat koszorúba felkötöttél, felfonták. Ez az egyértelműen nagylányos hajviselet jelezte a közösség tagjai számára, hogy a lyánka fogadhat udvarlót. A koszorúban felfont haj, mintegy megelőlegezte a menyasszonyi koszorút. Ócsán még a legszegényebb menyasszonynak is saját koszorút és fátylat vásároltak. A lakodalmi szokásoknak megfelelően aztán "bekötötték" a fejét az ifjú asszonynak. A cérnakendőt menyecskekendőnek is nevezték. Ez a többnyire fehér alapon apró virágmintával, pöttyökkel vagy nagyobb pettyekkel esetleg négyzetrácsosan nyomott mintával ellátott kendő reggeltől estig elfedte az asszonyok haját. Az utcára kilépve erre még egy felsőkendőt is kötöttek. 

Beszédes kendőviseletek
Azok akik ismertek egy-egy közösséget egy asszony kendő viseletéből, annak színéből következtethettek arra, hogy friss házas-e vagy éppen már több gyermekes édesanya-e. A nők a koruk előrehaladtát a teljes viselet színének sötétedésével jelezték, így volt szokás. A kendő mindig illeszkedett a viselethez, különösen ünnepi viselet esetén.

500 Ft értékű online támogatójegy megváltásával segítheti a kulturális és természeti örökségünk megőrzésérét folyó munkánkat.
Irány a webshop!