Aki huszár akar lenni

Az 1848-49-es forradalom kapcsán sokféle megközelítés közül, az Ócsai Tájházban, Végh László Flórián magángyűjtő és helytörténettel foglalkozó civil segítőnk jóvoltából, egy hajdan Ócsán élt közhuszárról számolhatunk be. Településünk legismertebb  '48-as történelmi alakja Halászy Károly volt, mégis fontos említést tenni Konkoly Istvánról, aki mai cikkünk főszereplője.

770098.jpg

Tájházegyüttesünkben a 19-20. század polgárosodó parasztságának mindennapos használati tárgyait, lakóépületeit mutathatjuk be. Ebből a miliőből származhattak azok közkatonák, akikről Petőfi így ír:
"S mit tudják ők, mi az a dicsőség?
S ha tudnák is, mi hasznuk van benne?
Nincsen lap a történet könyvében,
Ahol nevök följegyezve lenne.
Ki is győzné mind fölírni, akik
Tömegestül el-elvérezének? -
Tiszteljétek a közkatonákat,
Nagyobbak ők, mint a hadvezérek."

Végh László Flórán néhány napja hívta fel figyelmünket kutatásai eredményére, miszerint a "3. legtovább élt '48-as honvéd az ócsai Konkoly István volt". Az 1928-as Népszava-cikk (középső hasáb teteje) mint kordokumentum, már csak Konkoly István halálról számol be.

nepszava_1928.JPG
Blogjában Végh László Flórián sok ócsai és a régióhoz köthető történelmi személy mellett így ír az ócsai honvédről:

"Konkoly István (1829-1928)

  • ükapám, Viola Pál (1857-1933) testvérének, Viola Imrének (1854-1881) apósa, Konkoly Rozália édesapja,
  • az újoncozási iratok szerint honvédként sorozták be 1848. október 7-én Ócsán, a pesti Károly-laktanyában avatták fel, s 50 váltóft-ot kapott,
  • a szabadságharc leverését követően készített járási névjegyzék - ún. Haynau-féle összeírás - szerint 1848. október 6-án sorozták be a honvédseregbe, mint sorshúzottat, s Ócsára 1849. szeptember 2-án tért vissza, magaviselete helyes volt, a komáromi várból levéllel szerelt le,
  • jelenlegi ismereteim szerint egy gyermeke született egyetlen feleségétől,
  • 1928. február 6-án hunyt el Ócsán, ezzel ő volt a második legkésőbb elhunyt, igazolt szabadságharcos honvéd Magyarországon."

katona_sarok.jpgFotó:Mészáros Gábor

Szerencsések vagyunk, hogy hazafias érzelmeinket az Ócsai Tájházban megélhetjük, akár látogatóként érkezünk ide, akár kutatóként, akár itt dolgozóként. Hálásak lehetünk azoknak a "névtele" embereknek, akik tárgyi vagy jelen esetben, szellemi adományaikkal folyamatosan bővítik gyűjteményeinket. Megesik, hogy olykor jelentéktelennek tűnő tárgyak, emlékek számos, fontos adatot hoznak felszínre. Mindezek a törekvések pedig azt szolgálják, hogy gyermekeink és a hozzánk ellátogató érdeklődők betekintést nyerhessenek a hajdan élt elődeink életébe. 

Böjti csendességet és az asszonyoknak, lányoknak örömteli készülődést!