A tavasz beköszöntével megelevenedik az élet a kertben, énekelnek a cinegék, rigók, csiripelnek a verebek, mindez pedig a költési időszak közeledtének a jele. A madarakért nem csak télen tehetünk az etetéssel, hanem számos gyakori, kerti madárnak otthont is biztosíthatunk. Ennek a legegyszerűbb módja, hogy odúkat helyezünk ki a fákra, vagy az épületek oldalára. Mostani cikkünkben kicsit elmerülhetünk az odúk világában, megtudhatjuk, mely fajok használják az egyes odútípusokat, és hasznos tippeket hozunk az otthoni odúzáshoz.

(Fotó: Internet)

Miért van szükség mesterséges odúkra?

A madarak költési időszakban változatos fészkelési stratégiákat alkalmazhatnak, vannak, akik a bokrokban (pl. barátposzáta), fákon (vetési varjú) fészkelnek, vannak, akik a mezőkön a talajra, a magas fű takarásában nevelik a fiókáikat (haris), akadnak, akik löszös partfalakba vájnak költőüreget (gyurgyalag). A madarak egy csoportja a korhadó odvas fák üregeit részesíti előnyben, ők az odúlakók. Természetes körülmények között odúk az idősebb, vastagabb törzsű fákon keletkeznek, részben a korhadás, részben a harkályok munkájának köszönhetően. A fakopáncsok szintén odúlakó madarak, akik erős, vésőszerű csőrükkel képesek lakóüreget kialakítani saját maguknak a fa törzsében. Ezeket a lakásokat aztán később más odúlakó madarak, például cinegék, csuszkák, légykapók is előszeretettel használnak. Ezek az odúlakó madarak nem fognak bokrokba, ágakra fészkelni, így egy fiatal erdőben, vagy ahol kivágják a fákat, illetve folyamatosan eltávolítják az idős, korhadó fákat, nem tudnak fészkelésre alkalmas üregeket találni, így ezek a madarak eltűnhetnek bizonyos területekről. Ha kevesebb a fészkelőhely, kevesebb madárpár tud költésbe fogni, kevesebb lesz egy adott évben a kirepülő fiókák száma, és ha ez a folyamat hosszú ideig nem változik, az már egyes fajok fennmaradását is veszélybe sodorja. Szerencsére mesterséges madárodúkkal mi is segíthetünk ezeknek a lakóhelyet kereső fajoknak, akár a saját kertünkben is. Egy megfelelő, jól kihelyezett odú nagy eséllyel nem fog gazdátlanul maradni a kertünkben sem!

Természetes odúk (Fotó: Berecz Tibor)

Milyen odúkat használhatunk?

Odút sokféle anyagból lehet készíteni, akár újrahasznosítás által is, azonban a legfontosabb, hogy megfelelően erős anyagot használjunk, ami kiállja az időjárási viszontagságokat is, megfelelő belmérete legyen, hogy az akár 7-8 fiókából álló fészekalj kényelmesen elférjen benne, és megfelelő méretű berepülő nyílása legyen, nagyjából akkora, hogy az odút elfoglaló madárnál nagyobb jószágok ne férjenek hozzá a bent lakókhoz.

Legjobb, ha erős, 2,5-3 cm vastagságú faanyagot használjunk, pl. fenyődeszkát, és kerüljük a nem vízálló, könnyen szétmálló préselt pozdorját vagy farostlemezt. Az odút érdemes lelakkozni, hogy több szezont is kibírjon, a tetejét esetlegesen kátránypapírral, vagy fémlemezzel borítani, hogy ne áztassa szét a sok évnyi csapadék.

Szerencsés, ha az odú tetejét fel lehet hajtani, mert így, a későbbiekben a következő költési időszak előtt ki tudjuk belőle takarítani a régi fészket. Ez azért fontos, mert a tavalyi fészekanyagban tavaszra elszaporodhatnak olyan élősködő paraziták, amik a fiókákra veszélyesek lehetnek, és a fészekalj pusztulásának kockázatát is növelik. Ezért a kistestű énekesmadarak nem is használják a régi fészkeket, inkább 1-2 napnyi munkával építenek egy új, tiszta fészket. A felnyitható tető dróttal történő lerögzítése szintén nagyon fontos, így megakadályozhatjuk, hogy a szőrmés ragadozók (macska, nyest) se tudják kinyitni.

 A házi macska veszélyt jelent az odúban fészkelő madarakra (Kép: Internet)

Több ajánlott odútípus létezik, különböző paraméterekkel, amiket más-más célfajokra találtak ki, a leginkább elterjedt a „B” típusú odú, mivel az ebben lakó madarak a leggyakoribbak a településeken és környékükön.

 Ha van egy kis barkácsvénánk ezeket az odúkat akár mi magunk is elkészíthetjük az alább megadott méretek alapján. Fontos, hogy a méretek belméreteket jelentenek, a deszka méretre vágásánál, a deszka vastagságát még hozzá kell kalkulálni. Ha túl kicsi lesz az odú, a helyszűke miatt kevésbé lesz kívánatos, ha pedig túl nagy, akkor a beköltöző madárnak sokkal több fészekanyagot kell majd behordani, ami többletmunkával jár – és emiatt lehet, hogy inkább egy másik odút keres. A berepülő nyílást az odú felső harmadába fúrjuk!

Odútípusok

„A” odú

A hagyományos „B” odúnak egy kicsivel kisebb változata, elsősorban az apróbb testű odúlakók számára.

(Kép: Internet)

Méretek:

Belső alapterület: 10 x 10 cm

Belmagasság: 20 - 22 cm

Berepülő nyílás: 2.6 - 2,8 cm

Az odútípusban leggyakrabban fészkelő fajok:

 Kék cinege                                                 Barátcinege

„B” odú

A legelterjedtebb odútípus, köszönhetően annak, hogy a leggyakoribb kerti madarak, például a széncinege és a verebek is előszeretettel használják.

(Fotó: Berecz Tibor)

Méretek:

Belső alapterület: 12,5 x 12,5 cm

Belmagasság: 20 - 25 cm

Berepülő nyílás: 3,2 – 3,5 cm

Az odútípusban leggyakrabban fészkelő fajok:

Széncinege                                              Mezei veréb

Házi veréb                                              Csuszka

„C" Odú

Különlegessége, hogy nem egy kör alakú berepülőnyílással rendelkezik, hanem az előlapja félig nyitott.

(Fotó: Internet)

Méretek:

Belső alapterület: 12,5x 12,5 cm

Belmagasság: 18 cm

Berepülő nyílás: ablakszerű, 6-10 cm

Az odútípusban leggyakrabban fészkelő fajok:

Házi rozsdafarkú                                    Kerti rozsdafarkú

Szürke légykapó                                    Barázdabillegető

„D” odú

A nagyméretű, kerek röpnyílású odúk tartoznak ebbe a csoportba, az egyes odúk pontos méretei a célfajtól függenek. Kerti körülmények között seregélyek esetleg a búbos banka foglalhat el ilyen odúkat.

(Fotó: Berecz Tibor)

Méretek:

Belső alapterület: 15 – 20 x 15 - 20 cm

Belmagasság: 30 - 40 cm

Berepülő nyílás: 6 cm

Az odútípusban leggyakrabban fészkelő fajok:

Seregély

Mitől függ, hogy melyik faj költözik be, vagy hogy elfoglalják-e? 

Leginkább attól, hogy milyen madárfajok, mekkora egyedszámban mozognak a kertben, és a környéken. Amiből viszonylag sok van (cinegék, verebek), sok helyen keresnek fészkelőhelyet, így előbb-utóbb megtalálják az üres odút is. Ha télen etetünk, és az év folyamán folyamatosan itatunk, ezzel olyan környezetet alakítunk ki a kertben, ahova a madarak szívesen jönnek, sokat mozognak az etetők, itatók környékén, hamarabb rátalálnak a kihelyezett odúkra. Azok a fajok akik ritkán, kis egyedszámban jelennek meg a kertben, kisebb eséllyel találják meg az odúkat, illetve máshol előnyösebb területen (például olyan helyeken ahol több táplálék van, és kevesebbet kell repülni érte) is találhatnak fészkelőhelyet.

Hova helyezzük ki az odúkat?

Mivel ezek az eszközök elsősorban a természetes, fatörzsben keletkező üregeket utánozzák, kézenfekvő, hogy egy magasabb fára akasszuk ki, legalább 2 méteres magasságba. Az odú nyílását úgy irányozzuk, hogy az ne az uralkodó szélirány felé nézzen, ellenkező esetben gyakran befúj majd a szél, ami lehűti az odú belsejét. Mindig egy erős, élő ágra akasszuk az odút, mert ha költés közben leszakad, a fiókák is elpusztulnak. Ha nincs fa, egy árnyékosabb épületfalra is nyugodtan kihelyezhetünk odút, akár egy panelház erkélyére, vagy ablakába is.

(Fotó: Berecz Tibor)

Kell-e füvet, fészekanyagot belerakni az odúba? 

Ne rakjunk bele semmit, a fészekanyagot majd a madarak behordják, ők sokkal jobbak a fészeképítésben mint mi. Egyrészről bizonyos fajok teljesen más anyagokat is használhatnak – a csuszkák például fakérget hordanak be, másrészről, ha hetekig lakatlan marad az odú, a bekészített növényi részek közé rovarok, apró élősködő jószágok nagyobb eséllyel telepednek meg.

Mikor érdemes kirakni az odúkat? Nem késtem el már vele?

A legjobb talán ősszel kihelyezni őket, mert ilyenkor még van bőven idejük a madaraknak felfedezni a potenciális tavaszi fészkelőhelyeket, de igazából bármikor megfelelő lehet. Az odúban költő fajok jelentős része évente akár 2-3 alkalommal is költhet, így, ha rögtön tavasszal még üresen is marad, a későbbi másod- és harmadköltésre még elfoglalhatják.

Cinege fészek tojásokkal (Fotó: Berecz Tibor)