A héten visszaérkezett az egyetlen Ócsán fészkelő gólyapár első tajga! Bízunk benne, hogy hamarosan a párja is megérkezik, és idén is költésbe kezdhetnek.

Foto: Kormos Rebeka

A fehér gólya gyakori madarunk, jól alkalmazkodott az emberi településekhez, gyakran látni útszéli villanyoszlopokon fészkelni őket. A közelségüknek köszönhetően nekünk is lehetőségünk van figyelemmel követni egy-egy gólyacsalád életét, a vonulásból való megérkezéstől kezdve, a költésen és fiókanevelésen keresztül egészen az elvonulásukig. Ha madárvonulásról beszélünk, szinte mindig a fehér gólya jut az eszünkbe, és már az óvodás kisgyerekek is tudják, hogy télre Afrikába költöznek.

A továbbiakban szeretnénk kicsit jobban bemutatni ezt a szívünkhöz oly közelálló madárfajt:

A fehér gólya (Ciconia ciconia) Európa szerte elterjedt madárfaj, a hazai fészkelő állomány mérete 5000-5500 pár körül mozog. Ez soknak tűnhet, de a második világháború előtt ennél jóval több, 15-16000 pár fészkelő madárról emlékezik meg a szakirodalom. Nem véletlen, hogy a fehér gólya napjainkban természetvédelmi oltalom alatt áll, fokozottan védett, pénzben kifejezett értéke 100 000 Ft. Az európai populáció jelentős része, kb. 85%-a Kelet-Európában fészkel, a nyugati országok nagyléptékű természetrombolása, elsősorban a mezőgazdaság átalakulása, intenzívebbé válása, és a nedves vizes élőhelyek eltűnése érzékenyen érintette a fajt.

Eredetileg a fehér gólyák is a fákra építették a fészküket, azonban a 60-as, 70-es évektől kezdve egyre gyakrabban jelentek meg a településeken, széles kéményeket, esetenként ház- és templomtetőket, vezetékpóznákat is elfoglalva. A 80-as évek óta Magyarországon már igazi ritkaság fán fészkelő fehér gólyát látni. Napjainkban főleg villanypóznák tetején (az erre kialakított fészekmagasítókon) találkozhatunk velük, a kéményeken fészkelő egyedek is egyre ritkábbak. Egy-egy fészket akár évtizedekig is használhatnak, mindeközben folyamatosan tatarozzák, hozzáépítenek a fészekhez. Ennek köszönhetően ezek a fészkek egyre nagyobbak és nagyobbak lesznek, egy sokéves fészek akár mázsás súllyal is bírhat. Ez a hatalmas építmény, azonban más madárfajoknak is költőhelyül szolgálhat, nem ritka, hogy a mezei vagy házi verebek és seregélyek is albérlőként a fészek oldalában laknak. A gólyák esetében is több alkalommal figyeltek meg telepes költést, azaz egymáshoz közel – például egy nagyobb fán, vagy egymás melletti villanypóznákon - akár 5-6 pár is egymás mellett békességben tud költeni. Fészkelőhely szempontjából olyan településeket, vagy településrészeket keresnek, ahol könnyen elérhető távolságban táplálkozóterület is rendelkezésükre áll, hogy a fiókanevelés során minél hatékonyabban tudják a táplálékot hordani az apróságoknak. Különösen kötődnek a nedves gyepekhez és más vizes élőhelyekhez, a békák és siklók mellett nagyon változatos az étlapjuk, elfogyasztanak gyűrűsférgeket, például gilisztákat, gyíkokat, sáskákat és egyéb rovarokat, továbbá olyan kisemlősöket, mint az egerek és a pockok, az elöntött területeken pedig halakat is zsákmányolhatnak. Gyakran látni kaszálás közben a mezőgazdasági gépek után a nyílttá vált területeken táplálékot gyűjteni.

A tavaszi vonulásból az első példányok március közepén érkeznek vissza, de a gólyák zöme március utolsó és április első napjaiban érkezik meg. Általában a hímek érkeznek meg először, ők kezdik meg a fészek építését, vagy korábbi fészekhez való visszatérés esetén annak tatarozását, majd az utána érkező tojó is bekapcsolódik a munkálatokba. Egy új építésű fészek elkészülése 8-10 napot vesz igénybe, de a szépítés, javítás a fiókanevelési időszakban is folytatódik. A fészek alapja vastagabb gallyakból áll össze, a felső részének kialakításához azonban nagy mennyiségű gyökeres fűcsomót, szalmaszárat, esetenként kukoricaszárat is igénybe vesznek. Sajnos, ha sok a szétdobált szemét a környéken, akkor papír- és műanyaghulladék is beépítésre kerülhet. Amikor a gólya visszatér a párjához a fészekbe, jellegzetes kelepeléssel üdvözlik egymást.

Egy évben egy fészekaljat nevelhetnek fel, a tojások száma 2-7 között alakul. A tojásokat a tojó 2 naponta rakja le, és már az első tojás lerakása után megkezdi a költést, ennek köszönhetően a fiókák is néhány napos különbséggel kelnek majd ki 33-34 nap kotlás után. Mindkét szülő részt vesz az etetésben, de az első egy-másfél hét alatt az egyikük mindig a fészekben marad őrizve a kicsinyeket, szükség esetén pedig árnyékolja, vagy melegíti őket. A hozott táplálékot a szülők a fészekbe öklendezik, majd az első időszakban feletetik a fiókákkal, de később a kicsik már önállóan is összekapkodják a hozott táplálékot.

Az első időszakban nagyon nehéz meglátni a fészekben megbúvó fiókákat, de a 22. nap után könnyebb dolgunk van, ekkor már a fiókák is elkezdenek felállni a fészekben. Ekkor jól látszik, hogy a fiataloknak még nem piros, hanem fekete színű a csőrük. A nagyobb fiókák már a fészek széléhez tolatva ürítenek, emiatt előfordul konfliktushelyzet is, ami szélsőséges esetben sajnos fészkek illegális leveréséhez is vezethet, annak ellenére, hogy ez jogszabályi szinten is tiltott dolog és hatósági következményeket von maga után. A fiókák kéthónapos korukban repülnek ki, de a teljes önállósodásig még szükségük van pár hétre, de addig is még számíthatnak a szülők gondoskodására. Az ivarérettség eléréséhez 2-6 év szükséges, és az első vonulás után nem is térnek vissza szülőhelyükre addig, amíg készen nem állnak a családalapításra. Ezek a fiatal példányok a tavaszi és a nyári időszakot főleg a Közel-Keleten kóborolva töltik. Egy gólyapár egy szezonban átlagosan 2 fiókát tud felnevelni, a költés sikerességét nagyban befolyásolja a csapadék mennyisége és eloszlása. Egy gólya akár évtizedekig is élhet, a madárgyűrűzési adatok alapján a legidősebb fehér gólya 34 éves volt. Ez azt jelenti, hogy egy pár szerencsés esetben még ilyen alacsonynak tűnő éves fiókaszám esetén is több tucat utódot tud felnevelni. Erre szükség is van, hiszen a madaraknál általános jelenség, hogy a kirepült fiataloknak csak egy része éli meg az egy éves kort.  Egy jeladóval felszerelt madarakkal végzett kutatás eredményeként a fiatalok esetében kb. 70%-os is lehet az első évben a mortalitás. Szerencsére az első megpróbáltatásokat sikerrel vevő egyedeknek az ez idő alatt megszerzett tapasztalatuknak köszönhetően már jó esélyük van rá, hogy hosszabb időt megéljenek.

Az őszi vándorútjukra nyár végén indulnak, augusztus végére az állomány nagy része már elvonul. A magyarországi állomány kelet felé indul útnak, és a Boszporuszon akár tízezres csapatokba verődbe kelnek át majd Törökországon és a Földközi-tenger keleti partvidékén keresztülrepülve érik el az Afrikai kontinenst. A Nílust elérve a folyót követik déli irányban. Előfordulhat, hogy egyes madarak Olaszországon, Szicílián keresztül átrepülnek Tunéziába, így érve el Afrikát. Igazi ritkaság, de nem példa nélküli, hogy néhányuk Törökországban egy másik, dél-keleti irányú útvonalat választva Ázsia nyugati területei felé veszik az irányt. Ezt a lehetőséget bizonyítja, hogy a múlt században két alkalommal is Indiában figyeltek meg Magyarországon jelölt gólyákat. A többség természetesen Afrikát célozza meg, telelőterületük Kenya és Uganda szavannáitól egészen Fokföldig terjed. A jeladós kutatások az évezred elején feltártak egy korábban ismeretlen, Nyugat-Szudán és Csád irányába tartó vonulási útvonalat is. Kb. 1-2 hónap alatt érik el Szudán térségét, ami a téli szállásuk kapuját jelenti. Teleléskor nem jellemző rájuk az olyan szintű helyhűség, mint a költőterületeken. Az elérhető táplálékmennyiség határozza meg a telelés helyszínét, és ennek függvényében egy télen belül akár több afrikai területet is felkereshetnek. A vonulás során ideális körülmények között akár 280 km-t is megtehetnek egy nap. A legtávolabbi Magyarországon jelölt fehér gólya (légvonalban) 9003 km-re, a Dél-Afrikai Köztársaságban került meg. Ilyen hatalmas távolságok megtétele nem egyszerű feladat, minden útközben adódó előnyt ki kell használnia a madárnak. Nappal vonul, és amikor csak teheti, a meleg feláramló levegőre, az úgy nevezett termikekre ráfeküdve, vitorlázórepülésben halad, így tartalékolja vonuláshoz szükséges zsírkészletét. Túl sok zsírt nem halmoznak fel magukra, ezért kiemelten fontosak a szigetszerűen megtalálható, pihenő és táplálkozóhelyek. A klímaváltozás és gyakran az emberi tevékenység sajnos ezeket a területeket is negatívan érinti.  Vonulásuk során is a költőterülethez hasonló nedves, vizes területeket keresik rövid megállóik számára, és magára a vonulás időtartamára is nagy hatással van az ilyen területek táplálékellátottsága.

Magyarországon jelölt fehér gólyák megkerülései (Forrás: MME)

Tavasszal hazafelé tartva, ugyanezt az útvonalat használják, ám az út rövidebb időt vesz igénybe és a madarak kevesebb pihenőt tartanak útközben, és az egész tavaszi vonulást szintén nagyban meghatározzák az időjárási körülmények is. A sietség oka pedig az, hogy aki hamarabb ér vissza, az nagyobb eséllyel tudja magának biztosítani a legjobb költőterületeket. Általánosságban véve területhűség jellemző a költőterületeken, de előfordul, hogy a Magyarországon kelt gólyák később máshol, a környező európai országokban kezdenek költésbe. Akadnak olyan egyedek is, akik télen egyáltalán nem vonulnak el, ők főként az ember segítségének köszönhetően tudnak életben maradni. Elsősorban sérült, vagy a gyengébb kondíciójú, vonulásban lemaradó példányok próbálnak áttelelni. Enyhe teleken azonban figyeltek már meg természetes körülmények között áttelelő, tavasszal helyben költő példányt is. Ez a stratégia kockázatos, mert a táplálékhiányos zord telet önállóan nem élhetik túl, de egy enyhe tél esetén, elkerülve a vonulással járó veszélyeket, tavasszal korábban, már az első hazaérkezők előtt belekezdhetnek a költésbe.

A vonulás során sok veszéllyel kell szembenézni a madaraknak, a legnagyobb mértékű elhullást a villanyvezetékeknek való ütközés okozza. Főleg a fiatal, tapasztalatlan egyedek sokasága pusztul el így, az ilyen módon elhullott gólyák 80%-a egy évnél fiatalabb madár volt. A gyűrűvel jelölt gólyáinkat is sajnos zömében (50%) ilyen esetekben találják meg újra. Magyarországon egyre inkább kezdenek odafigyelni az áramszolgáltatók is a veszélyes oszlopszakaszok biztonságossá tételére, és már szerencsére rengeteg póznán látni fészekmagasítókat is. További veszélyt jelenthet a számukra a vadászat és a mérgezés, főleg az Európán túli régiókban. A klímaváltozás hatására az észak-nyugat afrikai telelőterületek is egyre szárazodnak, egyre kevesebb táplálékot biztosítva az ott tartózkodó madaraknak.

Berecz Tibor

Források:

Schmidt Egon: Madárlexikon

Csörgő Tibor és mtsi: Magyar madárvonulási atlasz

Haraszthy László: Magyarország fészkelő madarainak költésbiológiája

Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (2020) Magyarország madarai: Fehér gólya. http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-ciccic