Több éve népszerű meseösvény programunkra várjuk óvodás csoportok jelentkezését. Néhány szabad időpontunk van még a tavaszi szezonban!
Élőszavas mesemondás, kis túra vagy séta a turján tanösvény elején, játékok a környezetei nevelés, érzékenyítés jegyében körülbelül két órában.

Megkezdődött a bejelentkezés az idei Mesefalu programunkra. Lélekmelengető mesékkel várjuk a gyerekeket, hozzá kapcsolódó kézműves foglalkozással és játékkal.

A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi és néprajzi tematikájú napközis tábort szervez Ócsán. Várjuk szeretettel alsó tagozatos korosztályú gyerekek jelentkezését A tábor alatt sokat kirándulunk, felfedezzük a turjánvidék természeti csodáit, részt veszünk madárgyűrűzésen, valamint ellátogatunk a Rákosi vipera védelmi központba is. Mindezek mellett az Ócsai Tájházban megismerkedünk az egykori népi élet mindennapjaival népmese- és kézműves foglalkozások segítségével és természetesen a sok-sok játék sem marad el.

Időpont: 2025. június 23-27. (reggel 8 órától – délután 4 óráig)
Korosztály: 1. - 4. osztályos gyerekek (7-11 évesek)

Tervezett programok:
• Tanösvénytúrák, természetismereti foglalkozások
• Látogatás a rákosi vipera-védelmi központba
• Madárgyűrűzési- és solymászmadár bemutató
• „Mesefalu” népmese-foglalkozás
• Néprajzi tematikájú foglalkozások, kézműveskedés
• Népi játékok

Árak:
Teljes árú tábor díj: 32.000,- Ft/fő
Testvérkedvezménnyel: 30.000,- Ft/fő

Napi háromszori étkezést biztosítunk, amelynek külön fizetendő díja 15.000,- Ft/fő/tábor, és a fenti árban nincsen benne! Az étkezési díj befizetési módjáról a jelentkezés visszaigazolásakor küldünk információt!

Jelentkezés: A következő google-űrlap kitöltésével (több gyerek esetén, minden egyerekre külön jelentkezést szükséges kitölteni!) – telefonon, e-mailen keresztül jelentkezést nem tudunk fogadni!
https://docs.google.com/.../1FAIpQLScDAtH4Myv.../viewform...

Az űrlap kitöltése nem jelenti a jelentkezés automatikus elfogadását! A jelentkezés elfogadásáról a megadott e-mail címen keresztül küldünk visszajelzést. A jelenetezéseket érkezési sorrendben dolgozzuk fel, és igazoljuk vissza. A tábor létszámlimites, a szabad helyek betelte után sajnos nem tudunk több táborozót fogadni – ilyenkor a jelentkezőket kérésre várólistára helyezzük és amennyiben visszamondás miatt felszabadulnak helyek, a jelentkezés sorrendjében vesszük fel a kapcsolatot Önökkel.

Tábor házirendje: https://www.dunaipoly.hu/.../20250226135256-dinpi...

Általános szerződési feltételek: http://www.dunaipoly.hu/.../20250210163039-aszf-nyari...

Adatkezelési tájékoztató: http://www.dunaipoly.hu/.../20250210160401-2025-2-sz-igut...

További információ:

A pacsirta meséje

Amikor a világ teremtése béfejezõdött, az Öregisten szemlét tartott a kicsi teremtményei fölött. Kíváncsi volt reá, hogy hogyan sikerültek. Elõször es összeparancsolta a madarakot, jöjjenek azok mindenfelõl, kicsik s nagyok, s szeretné õköt megnézni. Na, jöttek es: ott sûrûsödtek az ég kapuja elõtt, s mikor az Öregisten végignézett rajtuk, akkor látta, hogy hát ez mind egyforma színû, egyszínû tolla van! „Há’, ez így nem jó”– gondolta magába’ az Öregisten. „Szép, színes tollruhákat kell adni nekik”–, s máris kezdte festegetni õköt. S ott tolakodtak elöl a nagyok s az erõsek, hogy minél elõbb reájuk kerüljön a sor, és annál színesebbek, szebbek legyenek. A kicsikék félénken összebújtak, s vártak a sorukra. Köztük volt a kicsi búbos pacsirta es. S amint ott várakozott, egyszer csak meglátta, hogy egy szegény öregaszszony menyen az úton, a hátán egy nagy zsákval. Megbotlott a kicsi öregasszony, elesett s a zsákból szerteszét gurultak a magvak, amelyeket összegyûjtögetett. Alig tudott feltápászkodni szegényke. A kis pacsirta odareppent hezzá: Búbospacsirta – Majd én segítek néked! Te csak ülj le s pihenj! Majd én esszecsipegetem az eleséget. Elkezdte csipegetni a magvakat, vissza a zsákba. Sok vót s bizony öreg este lett, mire elkészült mindenvel. Akkor azt mondja az öregasszonynak:– Gyere, édes lelkem, majd én mutatom neked az utat, hogy el ne tévedj, biztosan hazatalálj. S ott röpködött elõtte s kísérte egészen hazáig. Így bizony csak másnap reggel ért vissza az ég kapujához. Addigra a madarak már mind ott páváskodtak, begyeskedtek, egyik szebb vót, mint a másik, olyan szép tollruhákat kaptak. A kicsi pacsirta szégyenkezve béállt közéjük, s amikor az Öregisten meglátta, a tenyeribe vette s azt mondta:– Kicsi pacsirtám, elkéstél. Má’ elfogyott minden égi festék, egy mákszemnyi nem maradt. Nem tudok neked színes tollruhát festeni. De jótett helyébe jót várj: Te segítettél a kicsi öregasszonynak, én meg adok neked olyan kincset, ami más madárnak nincsen: legyen nagyon-nagyon szép a hangod, sokkal szebb, mint a többié, és tudj a magasba röpülve szépen énekelni. Azóta a kicsi pacsirta az emberek egyik legkedvesebb madara.

(Székely népmese, Budai Ilona gyûjtése)